A kisfilm is nagy feladat – egy holland program margójára

A világjárvány előtti hagyományokat felelevenítve elsősorban a filmkészítésről szólt az a
májusi hollandiai ESN-program, amely a Dutch Film Works (DFW) nevet kapta a szervezőktől.
Különleges volt számomra ez a hét, mert ez volt életem első ESN-programja.
A hét egy kihívással indult számomra, mivel a fogadódiákom meglehetősen távol élt az
iskolától – a Hollandia középső részén fekvő kisvárosban, Amersfoort-ban található Corderius
College-től –, ahol a projekt zajlott. Hamar betekintést nyerhettem a holland kultúrába, ugyanis
biciklivel kellett iskolába járnunk, és habár nem bicikliztem már legalább öt éve, a hét végére egészen
megszoktam a rengeteg biciklist, akik rendszerint ellepték az utakat.
Az első nap leginkább az ismerkedésről szólt. A programot vezető Ad Zoet tanár úr egy
workshop keretein belül avatott be minket a filmkészítés művészetébe, azt hangsúlyozva, hogy milyen
fontossággal bír a megfelelő szög, a fényforrás és a zene. A munkát három csoportban kezdtük el:
egymás után dobtuk be a megvalósíthatatlan ötleteket, tudván, hogy egyikre sem lesz elég időnk, de
remekül szórakoztunk, és a csapatokon belül is jobban megismerhettük egymást. A nap végére már
elkezdtük a forgatókönyvet írni, és a szerepeket is kiosztottuk. A munkát fél ötkor befejeztük, és
elmentünk egy holland palacsintázóba, majd bejártuk az Utrecht tartományban található Amersfoort
városát.
A második napon szinte senkivel sem találkoztam a saját csoportomon kívül, ugyanis
mindenki elmerült a kiadott feladatban, és mi is elkezdtük felvenni a saját filmünket. Az én feladatom
egy portugál és holland lánnyal karöltve a történet narrálása volt, így elvonultunk felvenni a szöveget,
és mire visszatértünk, már javában folyt a forgatás. Még aznap befejeztük az összes felvételt, és
fáradtan indultunk haza, hogy kialudjuk magunkat a másnapi bemutató előtt.
A projekt harmadik, és egyben utolsó napja szokatlanul indult: néhányan elvonultak megvágni
a filmet, a csapat többi tagja pedig munka hiányában pár óra után korán hazament, hogy tudjanak
vacsorát főzni az esti premierre, ahová többen is a saját kultúrájuk jellegzetes ételeit hozták el. Amikor
visszatértünk az iskolához, azzal szembesültünk, hogy a kisfilmünk nem készült el. Hiba csúszott a
vágásba: a narráció teljesen elveszett, és több jelenetről is le kellett mondanunk, hogy egyáltalán be
tudjuk mutatni. Az utolsó pillanatig küzdöttünk, utólag már inkább tűnik komédiának a helyzet, mint
tragédiának. Végül, ha hiányosan is, de bemutattuk a filmünket, és egy változatos vacsora és
ajándékosztás – illetve egy rövid holland nyelvlecke – után vége lett a premiernek. Másnap
csoportosan Amszterdamba mentünk, múzeumokban is jártunk, a napot pedig egy ünnepi
búcsúvacsorával zártuk. Ezzel ténylegesen is véget ért a 2023-as Dutch Film Works.
Összességében remek élménynek bizonyult, az apró bakik ellenére is. Rengeteg különleges
embert ismertem meg, és biztos, hogy évekkel később is élénken fogok emlékezni a történtekre.

(Csomai Mária Viktória, 11.c)