A hollandiai ESN-projekt egy repülőúttal indult egyenesen Eindhovenbe, ahol a
befogadó családok vártak ránk. Az első napon még csak ismerkedtünk a
hellyel: Woudenbergben illetve Hooglanderveenben szálltunk meg, a Robotika
projektet szervező amersfoorti iskolától (Corderius College) távolabb.
A hétfői nap folyamán az iskolában tartózkodtunk, ahol megismerkedtünk sok külföldi
és helyi résztvevővel, akik hasonló lelkesedést mutattak a robotika iránt, mint mi.
Délután pedig egy „Crazy 88” nevű játékot játszottunk, amelynek során a
belvárosban kellett 88 küldetés teljesíteni megszabott idő alatt. A csapatokat
véletlenszerűen választották ki, hogy minél jobban megismerjük egymást. Kedden
reggel az iskolában kezdtünk, az informatika teremben, ahol egyenesen bele is
kezdtünk a projektbe. Ezen a napon csapatokat kellett alakítani egymás között és
egy bemutatandó robotot kellett elkészíteni bizonyos feladatok alapján, csütörtök
délutánig. A robot építésnek 4 szintje volt, amiből mi az első és harmadik szintet
teljesítettük volna. Ezeknek a küldetéseknek a lényege a vonalkövetés és a komplex
vonalkövetés volt. A mi robotunk kedd délutánra majdnem teljesen készen állt, de
adódott egy kis probléma az utolsó tesztek folyamán: az egyik csapattársunk
leejtette. Emiatt a napot kisebb vereséggel fejeztük be.
Szerdán újraépítettük a robotunkat és továbbfejlesztettük, de egy pár nehézséggel
küszködtünk akkor is: a robotnak túl nagy volt a súlya, ezért nagyon lassú volt. Aznap
este még visszaérkeztünk az iskolába egy esti játékra, aminek „Cops and robbers”
volt a neve. A játékban aranyra festett téglákat loptunk el a sötétben, kijelölt
széfekből. Ez a foglalkozás jobb volt, mint amilyennek sejtettük. Csütörtökön szinte
az egész napot munkára szánhattuk, így folyamatosan és gyorsan dolgoztunk. Ezen
a napon rossz döntéseket hoztuk folyamatosan. Például súlycsökkentés helyett
elkezdtünk egy strapabíróbb és könnyebb alvázat építeni. Két kisebb csoportra
bomlott a csapatunk és mindkét fél jobbnál jobb részleteket kezdett barkácsolni. Az
egyik csoportnak sikerült találni egy kis méretű és erős akkumulátort amíg a másik
csoportnak sikerült egy erős és könnyű alvázat összehozni, ami 2 méter magasból
ledobva is egyben maradt. De a nap végére háromszor újra kezdtük, mert semmi
nem akart sikerülni, míg végül kifogytunk az időből és egy hibáskódú robotot
készítettünk. A bemutatón viszont rájöttünk a hibára és egy gyors orvosolás után a
robotunk haladt – gyorsan és határozottan.
Pénteken egy gyorsvonattal jutottunk el Amszterdamba, ami még lélegzetelállítóbb
volt, mint ahogyan leírják. A nap folyamán részt vettünk egy hajótúrán, megnéztünk
egy múzeumot és sok szabadidőt kaptunk a városban. A napot pedig egy
palacsintázó étteremmel zártuk. Szombaton pedig búcsút intettünk az országnak és
hazatértünk Magyarországra. Mindkettőnk szerint hatalmas nagy élmény volt
Hollandia és megérte kipróbálni ezt az ESN projektet is.
Vicze Csaba és Pogány Levente (8.a)
