Közös tulajdonságot keresni hat fős csoportokban, aláírást gyűjteni hasonló ízlés, illetve habitus alapján vagy csoportokba rendeződni az udvar napsütötte szegletében lakóhely szerint. Jumanji kalandorai az osztályfoglalkozások idejére maguk mögött hagyták távcsöves avatárjaikat, hogy négy tanár szárnyai alatt tárják fel személyiségüket és ismerkedjenek egymással.
Az elmerült munkát egy kerek óra elteltével a tegnapról ismerős fenyegető dobszó szakította félbe, és onnantól már nem volt hátraarc: Jumanji szelleme visszaszippantotta a megszeppent gólyákat korábbi kalandozásaik színterére. Megtelt az Elefánt etető, ahol jól megfért egymás mellett, a bagoly, a tigris, a python vagy a víziló, s mert emberhúst nem tálaltak fel, mindenki beérte a gőzölgő gulyáslevessel és a tetszetős külsejű tejberizzsel. Aki épp nem a hasát töltötte, és nem a Bűzös latrinát látogatta, különböző állomásokon játszhatott, s ha úgy adódott, csapatát gazdagíthatta pontokkal.
A délután már komoly munkával telt, ugyanis a hajcsár csapatvezetők a lovak, akarom mondani, gólyák közé csaptak, s ötleteket próbáltak kisajtolni belőlük a holnap esti fellépés két perces videóklipjének előállításához. Mind a nyolc gárda kapott egy dalt, népszerű magyar előadók míves munkáit, azzal az elgondolással, hogy tervezzen hozzá „Jumanjisított” élő videóklippet. Pörögtek az agyak, például azon, hogy hogy lehet élőt és holtat egymás mellett megjeleníteni; s persze alkottak a szorgos kezek is, melyek a hatásos dekoráció elkészítésével voltak elfoglalva. Zöld, piros, sárga krepp papírt hordott a dzsungel szele, az ollók kék kosárban érkeztek, s a kartonoktól volt, hogy szinte lépni sem lehetett. Hiába, a jó munkához nem csak idő, hanem megfelelő alapanyag is kell!
