Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem alig egy hónappal ezelőtt ebben a portugál projektben. Nagyon jól kijöttünk a vendéglátómmal, egész nap beszélgettünk, sose fogyott el a közös téma és még most, a program után is tartjuk a kapcsolatot. A család nagyon vendégszerető volt, bármivel fordulhattam hozzájuk. 60 cserediák vett részt összesen az Escola Secundária D. João II nevű modern, portugál középiskola több napos rendezvényén, ami azt jelenti, hogy egy óriási csapat, összesen 120 diák mozgott együtt. Ennek ellenére mindenki képes volt lazább vagy szorosabb kötelékek kialakítására mindenkivel. Én úgy érzem, több emberrel is tudtam barátságot kötni. Nagyon nyitott, érdeklődő fiúkat és lányokat ismerhettem meg, akikre mindig örömmel fogok emlékezni.
A program keretein belül megnézhettünk a setúbali utcaművészetet idegenvezetéssel, kiderült, hogy Portugáliában mit is jelent pontosan a fogalom, de belemerültünk abba is, hogy milyen témákkal foglalkoznak a különböző művek. Természetesen Setúbal bemutatása sem maradhatott el: lélegzetelállító épületeket és látképeket láthattunk. Mindenki eltölthetett egy napot a családdal, ami számomra nagyon pozitív élményként maradt meg, hisz arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb dolgot lássam aznap és ez így is lett. Többek között megnéztük az egyik legszebb tengerpartot, a Krisztus Király szobrát, illetve Lisszabonba is átmentünk vacsorázni. Lisszabon gyönyörű volt és karácsony alkalmából fényekben úszott az egész város. Szerencsére ki tudtam próbálni pár portugál specialitást is itt. Ez a nap tökéletes megkoronázása volt ennek a hétnek, amit sose fogok elfelejteni. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam!
(Székely Gréta 11.d)
Magyarországról Grétivel és Petivel nyílt lehetőségem Portugáliába látogatni a ,,Street art” programra, amit Setúbalban és Lisszabonban rendeztek meg. Ez volt az első ESN programom és remélem, hogy nem az utolsó!
December 11-én délelőtt indultunk Lisszabonba, ahova nagyjából 15 óra körül érkeztünk meg. Az egész család a kezdetektől nagyon befogadó volt, mindent megtettek, hogy jól érezzem magam. A vendéglátóm Madalena, egy velem egykorú lány volt, egészen könnyen megtaláltuk a közös hangot. A programok másnap, csütörtökön kezdődtek, reggel az iskolánál találkoztunk és megismerkedhettünk a projekt többi résztvevőjével, legtöbbjükkel nagyon hamar megtaláltam a közös hangot. Volt egy önvédelmi óránk még mielőtt megebédeltünk volna, majd kis pihenő után bemutatták az iskolájukat.
Másnap egy piacon kezdtük a napot, majd egy múzeumba mentünk, ahol egy idegenvezető kíséretében betekintést nyerhettünk főként a graffitik világába. Szombaton mindenki bemutatta az iskoláját, voltak erdélyi magyarok, olaszok, finnek és még sokan mások. Megebédeltünk egy parkban majd ismét sétáltunk egyet a városban. A délután maradék részét és az estét a tengerparton töltöttük. Hétfőn egy hosszabb városnéző sétát tettünk Lisszabonban, a portugál fővárosban. Szerencsére kaptunk egy óra szabadidőt, amit elsősorban arra szántunk, hogy megkóstoljuk a híres Pastel de Nata-t. A programot hivatalosan egy étteremben zártuk, majd visszavonatoztunk Setúbalba. A társaság nagy részével még elmentünk ,,megünnepeltük” az utolsó estét, majd könnyes búcsút vettünk egymástól.
Nagyon hamar elrepült ez az egy hét, de nagyon jól éreztem magam, a jövőben célom minél több programon részt venni. Sosem fogom elfelejteni.
(Rezneki Lara 9.a)
