Wiedeman Krisztina és Jermendi Andrea tanárnők összefoglalója
Keljünk útra ismét! – egy hét a közlekedés jegyében
A városi tömegközlekedés olyan, mint a foci: mindenkinek van róla véleménye. Ha pedig még nincs, majd lesz, hisz vagy így vagy úgy minden család mindennapjainak része, és ezáltal mindenki kapcsolódik hozzá valamilyen módon.
A European School Network (ESN) tagiskolájaként az Újpesti Babits Mihály Gimnázium nemzetközi projektet bonyolított le április második felében. A közlekedést és a fenntarthatóságot fókuszba helyező program az Észak-Budapesti Tankerület, Újpest önkormányzata és az iskola alapítványának anyagi támogatása mellett valósult meg.
Mikor lépett életbe a „jobbra hajts!” Budapesten? Melyik lóval vontatott régi jármű tekinthető a városi busz elődjének? És mi az Beszkár? Ezek az izgalmas kérdések sem maradtak megválaszolatlanul a 13 magyar és 12 külföldi diák, valamint négy tanár részvételével zajlott projekt héten. A program szervezését és az anyagi források előteremtését már januárban elkezdte a Babits Gimnázium vezetősége és a két ESN-koordinátor tanár, szem előtt tartva az elmúlt két év
tapasztalatait – mind a vendégfogadás, mind a programok hatékony lebonyolítása terén. Nagy örömünkre szolgált amikor kiderült, hogy az „A Journey Through Time” címen futó ESN- projektben idén tevékeny részt vállal Bodó Anna magyar-francia szakos tanár, aki vendéglátóként fogadta Paula Gonçalves portugál irodalom- és nyelvtantanárt a Lisszabon közelében fekvő Setúbalból. Gonçalves tanárnő három portugál diákkal repült Budapestre; Törökországból négyen érkeztek; Olaszországból, Franciaországból és Finnországból 1-1 tanuló, Erdélyből pedig ketten csatlakoztak a programhoz. Magyar vendéglátóik ─ szüleik odaadó támogatása mellett ─ kitettek magukért, szállást, étkezést és városnéző programokat biztosítva a külföldiek számára. A résztvevők név szerint az alábbiak voltak: Csábi Eszter (8.a), Rezneki Lara (9.a), Konzili Zia (9.a), Langer Lili (10.a), Korcsmár Kiara (10.a), Takáts Máté (10.b), Szőke Szilárd (10.b), Papp Vince (10.b), Dudás András (10.b), Kleics Dóra (11.a), Málits Barnabás (11.a), Srancsik Nóra (11.a), Székely Gréta (11.d).
A szombati nap ismerkedős játékokkal indult, de az otthoni süti és az üdítő is jól fogyott a kiscsoportos és a páros munkák idején. A napot a közös bowlingozás koronázta meg Angyalföldön. Vasárnap a Vigadó téren találkoztunk, ahol egyenesen belefutottunk a Vivicittá félmaratonba: a nap tulajdonképpeni első kihívása az volt, hogy időre átjussunk a futókkal zsúfolásig megtelt Jane Haining rakparton a hajóállomásra. Szentendrére vitt minket a kirándulóhajó, ahol szelfizős városfelfedezésben vettek részt a csapatok. Rengeteg fénykép készült a nevezetességekről és a résztvevőkről, de az ügyesebbek „lesből is lőttek”, ami plusz izgalmakat hozott. Délután a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szentendrei múzeumában vártak Bennünket: a tiszteletünkre felsorakozott ügyelők elégedett mosollyal figyelték, ahogy a diákok csoportokban dolgozva igyekeznek megválaszolni a kiadott feladatlap kérdéseit. Ha kellett,
segítettek is szívesen, például a Muki megtalálásában. Az omnibusz, a „tujázás” vagy a légkalapács új tételként vonult be a diákok szótárába, akik ötletesen felosztották egymás közt a kérdéseket. Aztán miután a közös csapatfotó is elkészült, Szilárd egy 3D-s párna trolival távozott, mások egy BKK-s tájékoztató táblát kaptak a hónuk alá – utóbbi, sok poén forrása lett a városban. A projekt harmadik napja komoly, interaktív projektfoglalkozásokkal indult, ahol elsősorban a városi tömegközlekedés jellemzői, illetve annak fenntarthatósága került terítékre, majd arra fókuszáltunk, hogy az újpesti tűzoltó állomáson a parancsnok és az éppen ügyelő tűzoltók segítségével végig vegyük, mi történik, ha baj van a városi utakon.
Másnap a Vasúttörténeti Park felé szerettük volna venni az irányt, ám az eső miatt ezt a szabadtéri programot kénytelenek voltunk lemondani. Életbe lépett tehát a B-terv, ami szintén tartogatott meglepetéseket. Különösen a külföldi vendégek számára páratlan látványosságnak bizonyult a Széchényihegyi gyermekvasút, amely a budai hegyek legszebb kirándulóhelyeit, erdei játszótereit érinti. A Hűvösvölgy ─ Széchenyihegy útvonalat beutazva a Fogaskerekű Vasút felé vettük az irányt és leereszkedtünk a városba. A korábban Svábhegyként ismert terület népszerűsége a 19. század elején futott fel és hívta életre az igényt a terület bekapcsolására a városi közlekedésbe. 1868-tól már létezett is lóvasút a Lánchídtól Zugliget között, de innen a Svábhegyre a közlekedés nem volt megoldott. „A többszáz méteres szintemelkedés leküzdésére többféle elképzelés is felmerült. 1870-ben Széchenyi Ödön ─ gróf Széchenyi István fia, a budavári sikló megépítésének kezdeményezője ─ egy ún. tapadó kerekű hegyi vasút kivitelezését javasolta, de végül egy Európában is újonnan szabadalmaztatott megoldás: a fogaskerekű vasút valósult meg.” – olvasható a BKK honlapján. A forgalom ezen a járművön 1874. június 24-én indult meg – bár akkor még csak egy rövidebb szakaszon.
Egy kiadós ebéd után a belvárosban folytatódott aznap a program: A kontinens első villamos meghajtású földalatti vasútjának történetével az Erzsébet téren a Földalatti Vasúti Múzeumban ismertettük meg a diákokat, akik rácsodálkoztak arra a tényre, hogy egy műszaki emlék okán kézenfekvő volt, hogy a múzeumot az Erzsébet tér alatt alakítják ki: a kisföldalatti itt található eredeti alagútszakaszát akkor iktatták ki a forgalomból, amikor 1955-ben elkezdődött a kelet- nyugati metró építése.
Az ESN-program utolsó napját a Margitszigeten aranyozta be a nap, ahol a látnivalókat bringóhintókon fedeztük fel, aztán a réten játszottunk. Este, terített asztal mellett, hivatalosan is, oklevelekkel és hűtőmágnesekkel jutalmazva a résztvevőket, lezártuk az ez évi programot. Reméljük, hogy megérte útra kelni, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt! (Wiedemann Krisztina és Jermendi Andrea ESN-koordinátorok)
