Szinell Csaba

Szinell Csabával beszélgetek, aki Lőrincz Margit tanárnő osztályába járt, és az első érettségizők között volt a Babitsban. Szeretettel köszöntelek.

Szervusz, köszönöm a hívást.

Miért lehetsz te érdekes ember? Majd aztán elmondom én is, hogy miért gondolom, hogy az vagy.

Először is az első évfolyamon kezdtem, és az első évfolyammal érettségiztem az iskolában. Azóta több kanyart vett az életem: tudományos kutatóként végeztem, ma viszont informatikusként dolgozom. Emellett viszonylag sokat jártam a világot, és sok érdekes helyre eljutottam.

Mindez tényleg érdekessé teheti a személyed, de számomra az volt a legmeglepőbb, hogy épp amikor elkezdtük a 40 éves évforduló előkészítését, egyszer csak kaptam tőled egy üzenetet: „Mikor lesz, illetve lesz-e egyáltalán valamilyen jubileumi rendezvény?” Honnan jött a gondolat egyáltalán?

Feljött egy babitsos posztod, és akkor eszembe jutott, hogy 2026 van, vagyis 40 éve, tavasszal jelentkeztem a gimibe, aminek akkor még csak a híre volt meg. Eljött az általános iskolámba Pomázi igazgató úr bemutatni a leendő iskolát és toborozni a jelentkezőket. A környéken laktam, tehát adta magát, hogy — a szüleimmel megbeszélve — ide jelentkezzem.

Milyenek voltak a tanárok, milyenek voltak a terveid, és ehhez képest mit kaptál? Milyen volt a hangulat?

Ahhoz képest, amilyen egy bejáratott, hagyományokkal rendelkező iskola, ez egy zöldmezős beruházás volt — és ez rányomta a bélyegét mindenre. Egy hagyományokkal bíró iskolában, amilyenbe sok barátom járt, vagy ahová a gyermekeim is járnak, megvannak azok a programok, amelyeket már évtizedek óta csinálnak. Ez biztosan ma már a Babitsban is így van. Nálunk viszont éppen az volt az érdekes és az igazi különlegesség, hogy hagyományok még nem voltak: ezeket a tanárainknak és nekünk kellett megteremtenünk.

Ki az a tanárod, akire most is szívesen emlékszel?

Kriska György. Lőrincz Margit, az osztályfőnököm és matektanárom. Varga Tibor, a fizikatanárunk.

Négy éve itt voltál a juniálison?

Igen, igen. Véletlenül jött szembe a hirdetés, és néhány volt osztálytársammal összefutottunk, együtt mentünk el sok-sok év után.

Akkor örömmel mondom el a hírt, hogy idén június 13-án újra lesz juniális. A részleteket az iskola honlapján és a közösségi média felületein is követheted majd. Hogy éreztétek magatokat négy éve?

Nagyon jó volt végigsétálni a gyerekkori, fiatalkori helyszíneken, és feleleveníteni az emlékeket, valamint a tanárokat. Megnéztük az összes tantermet, az egykori osztálytermünket, a fizika előadót, a kémia előadót. Visszaidéztük azokat az éveket, amikor fiatalon ide jártunk.

Rengeteg szép programunk lesz, illetve éppen a mai napon, április 15-én indul el a www.babits.hu oldalon egy sorozat, amelyben podcastokban és interjúkban próbálunk visszaemlékezni az elmúlt 40 évre. Itt fogod ezt a riportot is visszaolvasni. És hadd kérdezzek még valamit! Mondtad, hogy rengeteg helyen voltál a világban. Milyen helyeket ajánlanál?

Aki megteheti, és gyönyörű helyeket akar látni, menjen el Új-Zélandra! Hála a jó istennek, a távolság miatt még a turistákból is elfogadható mennyiség jut el oda. Ha közelebbit kell mondanom, akkor Európában Észtország az egyik kedvenc helyem. Nagyon szeretem. Tallinn nagyon szép kisváros.

Van valami, amit szeretnél még mondani?

Sok sikert az érettségire készülőknek! Higgyék el, hogy lesz ennél nehezebb kihívás is az életben, de mindenképpen nagy eredmény lesz, és drukkolok majd nekik. Ezenkívül jó lesz megint visszamenni — már nem is olyan sok idő múlva — a suliba. Várom a találkozást.