Nehéz megmondani ki volt fáradtabb ma reggel, a velem szemben alvó ötödikes a 20E jelzésű buszon, vagy az a tanár, aki a hőmérőzéshez a két tenyerét nyújtotta készségesen a Roxfort-Babits bejáratánál. Mindkettőnek húsz perce maradt az eszmélésre, egészen a Lilla, Léna és Borcsi vezette közös táncig, amit egy Cotton-Eyed Joe zenés gyakorlat követett. A lazaságnak aztán lőttek, hisz valamennyi csapatot várta A Tiltott Rengeteg, más szóval az az akadályverseny, amelynek terepe a Farkas-erdő volt. A máskor oly vonzó árnyas facsoport piximanók, gonosz rút kerti törpék és egy támadó Bazilikusz tanyája lett, ráadásul az Északi Boszorkány is itt vesztette el a jósgömbjeit. S ha mindez nem lenne elegendő, odaérkezve kiderült, hogy a rengetegben szőrös nyelv járvány terjeng, ellenszere pedig csak egy van: a Fertőtlenitisz. Ez nem más, mint egy különleges bájital, amit a Főnix könnyéből nyernek ki.
Az erdő jótékony csendje sokat segített a rejtekhelyet keresőknek, a falánk rovarok csípésétől szenvedők jajkiáltását viszont elnyelte. Aggodalomra még sincs ok, hisz a tizenkét állomáson végül mégis mindenki sikeresen túljutott.
A délelőtti izgalmak villámgyors kviddics meccsekkel folytatódtak, színes labdák repkedtek kézből kézbe, s aki csak tehette a hullahopp karikák felé orientálódott. Az öregdiákok megint kitettek magukért: fáradhatatlanul igyekeztek mederben tartani a játékot. Az óriási hőség dacára kiváló volt a hangulat, még a pálya szélén felvigyázó szervezőtanárokra is átragadt a lelkesedés. Alig tudták eldönteni, hogy a nyolc közül, melyik csapatnak szurkoljanak.
Az ebéd sajtkrémleves és rántott husi alakot öltve vonzotta be a nagyterembe a táborlakókat, akiknek tikkadtságát ismét a tea enyhítette. Nem sokkal később a csapatok elvégezték az utolsó simításokat a klipeken. Számukra a nagy pillanat háromnegyed ötkor érkezett el, amikor a gólyaosztályfőnökök alkotta zsűri előtt mutatták be leleményességüket és ötletességüket.
