A tegnap délutáni vihar átmenetileg megakasztotta a gólyatábor programját, hisz extra feladatként merült fel a kisebb és nagyobb termek ablakainak bezárása, a hirtelen lezúdult esőből adódó „vízkezelés”. A figyelem aztán az ebédlő berendezésére terelődött, az öregdiákok papírgyertya füzérrel dekorálták a terem mennyezetét, sőt több helyen elektromos mécseseket aggattak fel damil szálakon. Lakomához készülődött mindenki, előkerült a rántotthús, a rizs és a sült krumpli, Éva néni a konyhán újra beállt a pult mögé, Szalai Veronika tanárnő kesztyűs jobb kezével evőeszközt osztott, a ballal pedig határozott mozdulatokkal terelte a csapatokat az asztalok irányába. Az ültetés az előírt másfél métereket betartva történt, így viszont a hely szűke miatt a közös, nagy lakomáról le kellett mondani. Jól fogyott a szörp, a bodzás, meg az epres, bár Marci és Péter a higítási arányokon vitatkozott.
A háttérben a segítők már a nagyvetélkedő kellékeit próbálták egybegyűjteni, kiporciózni a csokikat vagy megnyitogatni a neten a karaoke ablakokat. Két öregdiák, a nagyon is fiatal Berke Peti és Sípos Tercsi egy fél percre magukra öltötték a varázsköntöst és műsorvezetőként bújtak ki alóla. A jóllakott tanoncok ezalatt varázsigéket mormoltak, egyesítették erőiket, mint a roxforti csata előtt Harry Potter, Hermione Granger és Ronald Weasley. Aztán bagollyal jött az örömhír: az ártó pletykák dacára, nem halálfalóktól kell megvédelmezniük iskolájukat. A megkönnyebbült sóhajok hamar elenyésztek a levegőben, hisz kérlelhetetlen tempóban sorjáztak innentől a feladatok. Az adminisztrátorok pontosan könyvelték a csapatteljesítményeket, de eredményt még nem hirdettek, hisz egy nagy csapatdobás még hátra van. A klipbemutatóról van szó, amit a gólyaosztályfőnökök zsűriznek majd a délután folyamán. A pirosak, a kékek, a sárgák, az ezüstök, a lilák, a zöldek, a barnák és a narancsok ismert és közkedvelt magyar dalokat kaptak az első napon, melyekhez komplett klipet kell készíteniük, egyaránt ügyelve a szereposztásra, a színészi játékra, a kellékekre, a dekorra és a jelmezekre.
A nagyvetélkedő fináléjában közös éneklés hozta egymáshoz még közelebb a táborlakókat, és aztán elérkezett a pillanat: a várva várt utolsó dal is felcsendült! Ezt már a legfáradtabbak sem tudták ülve végighallgatni, meg is állapították, hogy egyszerűen muszáj volt benne részt venni. A sportpályán kivitelezett meglepetést a zárásban igazi ováció kísérte.