A csokifolyón túl
Átkelve az alkalmi csokifolyón, odabiccentve az idomított diótörő mókusoknak, majd átjárót keresve a nyúlós édességek erdejében végül valamennyi kiváltságos megérkezett a hivatalos tábori megnyitóra, hogy tiszteletét tegye Wonka úr színe előtt a gyárban. A közbülső állomáson Németh Máté tanár úr köszöntötte az egybegyűlteket, nevezetesen a résztvevő 180 diákot ─ akik közül 60-an szervezőként erősítik a gárdát –, a 7 öregdiákot – akik lelkesedésből térnek most is vissza korábbi táboraik helyszínére –, a 4 osztályfőnököt és a 9 szervező tanárt. Kiderült, hogy a Charlie és a csokigyár című amerikai film kulisszái előtt zajló táborban ma lesz csapatmunka, sok-sok játék, osztályfoglalkozás és kacagás; az esti program „kaszinóval” zárul. Ehhez, persze, az excentrikus Wonka úrnak is volt néhány szava, aki magához ragadva a mikrofont, váratlanul villantotta ki műfogsorát fekete cilindere alól. Szívélyeskedő, cukormázas stílusa azonnal szemet szúrt mindenkinek, bár a kedélyeket igazából bejelentésével kavarta fel. E szerint legújabb találmányát, a csokiszortírozó gépet itt és most mutatja be, ám a tesztelésre a gólyákat kéri fel. Lett nagy izgalom a közönség soraiban, különösen, amikor elhangzott, hogy hibák is adódhatnak, hisz a gép még nem működik tökéletesen…
Dacára a történteknek, az egyik bátor gólya bevállalta az első kört, és szerencsére nem fogott mellé: bemerészkedett a félelmetes géptestbe (még tuszkolni sem kellett), a gép pedig árucikként osztályozta, és a nyolc előre megadott szín egyike alá sorolta. A színek – nevezetesen a kék, a fehér, a barna, a sárga, a piros, a zöld, a lila és a narancs ─ csapatokat jelölnek a Gólyatáborban, a közös munka legfontosabb alapegységeit. Az izgalmak múltán az umpa-lumpák is megmutatták magukat, és egy kellemes tánccal lepték meg a táborozókat. De tényleg!
