Utazás térben és időben
Babits Mihály Gimnázium, Budapest IV. kerület
Magellán, Cook kapitány vagy Amundsen sohasem indult volna útnak, ha nem vezérelte volna őket a kíváncsiság, s mankóul ne szolgált volna számukra az elszántság. A világutazóvá válás folyamata ma is itt kezdődik, dacára annak, hogy az elmúlt évszázadokhoz képest más kihívásokat tartogat. Aki nem rest és hajlandó kipróbálni magát az utazás frontján diákként, benevez a Babits Gimnázium nemzetközi programjára és garantáltan kinyílik számára a világ. Ebben a tanévben 27-en tettek így, és nem bánták meg: a mellett, hogy többet tudtak meg a fenntartható városi közlekedésről, barátságokat is köthettek.
A European School Network (ESN) elnevezésű, mostanra kiterjedtnek mondható, európai érdekkörű iskolahálózat adja a kereteket a magyar projekthez (A Journey Through Time), ami diákcserékre épül; a program hivatalos nyelve az angol. A finanszírozás szempontjából háromlábon áll: élvezi az Újpesti Babits Mihály Gimnázium alapítványa, az Észak-Budapesti Tankerület és a IV. kerületi önkormányzat támogatását. Az egyhetes változatos program kivitelezése anyagi áldozatot követel a fogadó családoktól is, akik saját gyermekeikként kezelik a török, francia, holland, lengyel, portugál, spanyol vagy német vendégeket. A szervezés és a lebonyolítás ebben az évben is két tanár, Jermendi Andrea és Wiedemann Krisztina feladata volt.
A külföldi diákok kiválasztása már februárban lezajlott, amikor is tizenhárom lelkes magyar diák izgatottan kezdte el tervezgetni a folytatást. Üzeneteket váltottak először majdani vendégeikkel, később, április közepén pedig a repülőtéren várták őket díszes fogadótáblákkal. Aztán elindult a közös program ismerkedéssel és sok-sok játékkal. Az alábbiakban diákok és szülők benyomásait olvashatják:
Programjaink képekben
Tűzoltó skanzen · Iskolai ismerkedő · Bowling · Közlekedéses játék · Földalatti Múzeum · Nagymaros · Bringóhintó · Zárórendezvény
Amit a résztvevők mondtak
Diákok és szülők benyomásai az ESN-hétről
Az idén másodszor vállaltam fogadó szerepet. A tapasztalataim, csakúgy, mint tavaly, nagyon pozitívak voltak. A program keretein belül megnéztük többek között a IV. kerületi tűzoltó skanzent, a földalatti múzeumot az Erzsébet téren, bringóhintóztunk a Margitszigeten, és még Visegrádon is jártunk. Nekem a szabad programok is hatalmas élményt hoztak, ugyanis egy viszonylag nagy társasággal jártuk minden nap a város valamely pontját és ezáltal nagyon jó kapcsolatokat tudtam kialakítani mind iskolatársaimmal, mind a külföldi cserediákokkal. Az elején több nehézség miatt nem álltam túl pozitívan a programhoz, de szerencsére alaptalanul, hiszen életem egyik legjobb projekt hete volt!
Én a programokat és az angol nyelvhasználatot tartottam kiemelkedőnek, például a bowling és a bringóhintózás közelebb hozott minket a külföldiekkel és megismertük a többieket is a saját vendégünk mellett. Az iskolai játékokról is ugyanezt gondolom.
Számomra egy igazán különleges és emlékezetes élmény volt ez a hét; már az első napon éreztem, hogy egy nyitott és barátságos közegbe kerültem. A közös programok, mint a városnézés, az együtt töltött idő és a zárórendezvény segítettek abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nagyon élveztem, hogy bemutathattam a saját kultúrámat, miközben más országok hagyományait is megismerhettem. A vendégeink elmesélése során új dolgokat tanultam, és sokszor kiléptem a komfortzónámból, például a bowlingnál. Különösen emlékezetesek maradnak a közös esti időtöltések. A hét végére úgy éreztem, mintha egy nagy nemzetközi család részévé váltam volna. Ez az élmény nemcsak új barátokat adott, hanem sokkal nyitottabbá és magabiztosabbá tett.
A magyar ESN projekt összességében egy jól szervezett, időutazásszerű program volt, amely során öt nap alatt múzeumokat látogattunk és sokféle közlekedési eszközt kipróbáltunk. Vasárnap fogadtuk a cserediákokat, akik már nagyon várták a projektet; én egy török fiút láttam vendégül, akit Ateşnek hívnak. Hétfőn megismerkedtünk a csoporttal, bowlingozni mentünk, késő délután pedig a Római-partra sétáltunk, ahol rántott hekket és palacsintát ettünk. Kedden a Rákospalota–Újpest vasútállomáson találkoztunk, átszállással eljutottunk Nagymarosra, onnan komppal átmentünk Visegrádra, megnéztük az alsó palotát, lángost ebédeltünk, majd a nap végén néhányan biliárdozni mentünk. A csütörtöki margitszigeti program után a szabadidőnkben felmentünk a Gellért-hegyre, hogy megnézzük a Citadellát, ezután pedig ellátogattunk a Dohány utcai zsinagógába és a Magyar Állami Operaházhoz. Pizza party-val zárult a projekt, ahol kihirdették a vetélkedők eredményeit, és a mi csapatunk kétszer második, egyszer pedig hármas holtversenyben első helyezést ért el. Másnap elbúcsúztam Ateştől, aki hazautazott Törökországba. Az izgalmas programokon kívül barátságokat kötöttem és sok emlékezetes élményhez jutottam hozzá.
Eseménydús hetünk volt, amit mind nagyon élveztünk. Eleinte gondolkoztam rajta, hogy biztosan fogadjak-e diákot, de egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon közel kerültünk egymáshoz és nagyon jóban lettünk. Mindig jót nevettünk azon, hogy a külföldiek hogyan próbálják meg kiejteni a magyar szavakat, aztán meg ők nevettek rajtunk mikor ránk került a sor. Jó volt megismerni az ő kultúrájukat is és megmutatni nekik a miénket. Sok programon vettünk részt, amik szerintem kicsit kötődhettek volna jobban a magyar kultúrához, szokásokhoz, hagyományokhoz, de így is nagyon érdekesek voltak.
Bevallom, mi szülők is gyermeki izgalommal vártuk a külföldi gyermekkel való találkozást. Régen láttuk a lányunkat ennyire lelkesnek. Jó volt látni, ahogy szívvel-lélekkel készült, programokat szervezett, szobát rendezett, menüt tervezett, ajándékot és reptéri névtáblát készített. Külön öröm volt számunkra látni, hogy milyen könnyedén kommunikált angolul. Ez sokat segített az önbizalmán. Nagyon büszkék vagyunk rá.
Az ESN-ben fogadócsaládnak lenni csodálatos élmény volt. A vendégem az itt töltött napok során teljesen beilleszkedett a családi életébe. A programok során nemcsak a saját városunkat mutattuk meg hanem mi is sokat tanultunk a vendégek hazájáról, rájöttünk, hogy nagyon sok közös dolog van bennünk. A legfontosabb, amit tanultam az, hogy a közös nyelv nemcsak szavakból, hanem azokból az élményekből áll, amiket szerzünk. A búcsú pillanatában derült ki, hogy mennyire mély barátság tud formálódni egy hét alatt, különböző országból jövő diákok között.
Az ESN program egyik legjobb élményem volt, teljesen új volt nekem, de nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben. A programok jól szervezettek voltak, sok csapatépítő játékokban is részt vehettünk ahol jobban megismerhettük egymást. A hangulat végig nagyon jó volt, az emberek barátságosak és nyitottak voltak. Bár a végére mindannyian elfáradtunk a folyamatos angol beszéd miatt, minden perc megérte. Összességében ez egy nagyon meghatározó és különleges élménynek marad meg bennem, amit mindenkinek nagyon ajánlok.
Mikor először hallottam a programról, nem gondoltam volna, hogy jelentkeznék rá, azt pedig főleg nem, ilyen jó élményekkel fogok gazdagodni. Ennek ellenére az enyhén kínos reptéri hazaútból aztán egész éjjelen át tartó beszélgetések születtek a vendégemmel, Sarah-val. Másnap pedig, mikor az egész csapattal megismerkedtünk, még boldogabb lettem, hiszen eszméletlen értékes személyiségekkel találkozhattam. A kedvenc napom végül a csütörtök lett, amikor reggel 9-től az egész napot együtt tölthettük, egészen este 10-ig. Aznap pedig könnyes búcsút ejtettünk a csapat többi tagjától, akik pénteken már nem tarthattak velünk. Az előtte lévő pár napban azonban amennyire csak tudtuk, kihasználtuk az időt, együtt voltunk, nevettünk, mókáztunk, és legnagyobb örömömre rengeteg képet is csináltunk, amik így örök emlékként maradhatnak meg.
Az ESN hét nálunk csodásan telt, a vendégünk gyorsan beilleszkedett és aktív tagja lett családunk estéinek. A közös vacsorák, játékok, beszélgetések során egy nagyon kedves, nyitott, jó humorú lányt ismerhettünk meg! A lányok nagyon élvezték az együtt töltött időt és lefekvés után is nehezen engedték el a napot, egymás társaságát, amit abból is tudunk, hogy a sötétben még tovább csicseregtek az ágyban. A búcsúzkodás is hosszúra nyúlt a reptéren szombat este és többszöri ölelés és némi könny után nagy nehezen engedték el egymást.