Bár Harry Potter kedvence, a tejes és karamellás, fűszerekkel ízesített italkülönlegesség, vagyis a vajsör nem szerepelt ma délben a Mintamenza kínálatában, volt minek örülni az ebédlőasztalnál. A kaszásleves a mákostésztának ágyazott meg, a ráadást pedig a dinnyeszelet jelentette. Már az első turnus is a repetára fente a fogát, de csak 45 perc múlva szállt fel a fehér füst, s a piros tálcáról szemvillanás alatt eltűnt még a dinnyehéj is!
A kora délutáni napfény szorgalmas kezekre esett az udvaron, ahol csapatokban zajlottak a ma esti nagyvetélkedő előkészületei. A kíváncsi tanárok kartondobozok és színes papírok között találták kedvenc és majdani kedvenc tanítványaikat, az ollók, az ecsetek szinte megállás nélkül jártak a kézben. Metrómegálló feliratok születtek, fehérkontúros kék felhők, fatörzsek és falevelek, szmájlik és szívek. „Ezeket még ki kell vágni, tanárnő” – hangzott egy bágyadt panasz, ami talán a 35 fokos hőségnek is betudható volt. Persze, leállni nem volt esélye senkinek, hisz Balázs Gábor tanár úr négy óra körül már csapatkvízre hívta a tanoncokat, melynek egyik feladatában roxforti kollegákat kellett kép, illetve szöveg alapján felismerni. Ott volt a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a göndör hajú, csillogó fogú kártevőszakértő, Gilderoy Lockheart, de a fonott kecskeszakállal büszkélkedő Igor Karkarov, a Durmstrang varázslóiskola igazgatója sem hiányozhatott. A legjobbak brillíroztak a varázsigék felismerése terén, mások kitalálták, melyik tanórát jeleníti meg éppen a játékvezető. A remekül szereplő csapatok közül nem volt könnyű nyertest hirdetnie a zsűrinek: a legjobbnak mégis a lilák, vagyis az Atommandragórák bizonyultak.
Az esti nagyvetélkedő izgalmait megelőlegező sportversenyek jelenleg is zajlanak, méghozzá három sportágban. A frizbi, a foci és a kidobós meccsei egyenként 10-10 percig tartanak.