Fenyegető dobszó kíséretében Jumanji „szelleme” feltámadt, a gólyákat beszippantotta a dzsungel.

Úgy tudni, hogy a többszereplős társasjátékot reggel hét óra körül találta meg egy Babits-os diák a közeli Duna-parti homokban, s mert jobb ötlete nem volt, futva-loholva behozta a gimnáziumba.

A koránkelésre szakosodott szervezőket, a Gólyafészek gazdáit már itt találta, s mert épp üresjárat volt, egyikük azt javasolta, kezdjenek együtt játszani. Ahogy az első bábu egyet lépett a pályán, átalakult az iskola, sűrű indákba fonódott az aula, és vadállatok távoli üvöltése hallatszott. Kisvártatva, kisebb-nagyobb csapatokban gólyák érkeztek, vissza a fészekbe, hogy némi biztonságra leljenek. Négy nagy gólya, a négy osztályfőnök avatárja kitárta szárnyait és begyűjtötte valamennyiüket, vagyis a leendő 5.a, 5.b, 9.c és 9.d diákjait.

Addigra a fertőtlenítés is lezajlott, sőt a csomagok is lekerültek a vállakról, s még a veszélyt szimatoló szervezőtanárok is megnyugodtak pár röpke percre. Az események aztán az udvaron folytatódtak ─ rohamtempóban ─, ami nem véletlen, hisz struccok hada lepte el a Jumanji-vá változott Babits udvarát. Futottak a kisgólyák amerre láttak, de leginkább a háttérben meghúzódó szervezők felé, akiktől aláírást kértek. A kimerítő küzdelemben végül mindenki jól járt, hisz üldözőiket lerázták, s csendes izgalommal készülődhettek az avatásra. Ebben sokat segített a tízórai, ami új erőt adott a további küzdelmekhez.

Kategória: gólyafészek